Egy érdekes jelenségre szeretném felhívni a figyelmet.
Egyre több kis- és középvállalkozó lép be a mezőgazdasági állattartói gazdálkodói körbe vagy úgy, hogy korábban nem volt mezőgazdasági gyakorlata és jelenlegi tevékenységét egészíti ki vagy váltja fel állattartással, tenyésztéssel, vagy úgy, hogy frissen szerzett diplomát ebben a tárgykörben és ennek hasznosítását inkább látja abban, hogy a saját lábára áll, minthogy egy működő és bejáratott állattartó telep napi rutinjába ágyazódjon be.
Miben azonos a kétféle „új belépő” szemlélete?
Először is abban, hogy hisz benne, hogy talán jobban is lehet csinálni, mint a mai üzemi rutin, és ebben kétféle ismeretre támaszkodnak/támaszkodhatnak.
Az egyik az iskolában megszerzett tudás, ami – valljuk be – a napi gyakorlathoz képest jelentős eltéréseket tartalmaz, különösen a hozzáállást és a napi menedzsmentet tekintve.
Mert amíg az oktatásban a gazdaságosság egyik alapvető pillérének az állatok egészségesen tartását tartják, ami a hosszú távú és tervezhető sikeresség alapja, addig a napi gyakorlatban a rövidtávú előnyök kerülnek előtérbe, amelyeknek pénzügyi és azonnali haszonszerzési vetületei vannak, hosszabb távon azonban nagyságrendekkel több hátránnyal járnak, mint előnnyel és végső soron termelés kieséshez, állomány relomláshoz vezetnek.
Sajnos egy erős példa erre a nem megfelelő minőségű takarmányok mindenáron való feletetése, még akkor is, ha a gazdálkodó vagy tulajdonos tudja, hogy ez termelés kieséssel fog járni.
A probléma ott van ebben a szemléletben, hogy csak az azonnali veszteségekkel számol, a hosszú távúakkal nem, amelyek az állatok hasznos élettartamának csökkenésében, szaporodásbiológiai problémákban jelennek meg, következményesen emelkednek a fajlagos felnevelési költségek (termelési egységre eső felnevelési költségek), romlanak a szelekciós lehetőségek (a gazdának minden tenyész szaporulatot termelésbe kell állítania), romlik a fajlagos takarmányfelhasználás (egységnyi termékre jutó takarmány mennyisége nő).
Emelkednek az egészségügyi problémák, nő az antibiotikum költség (ami sokszor tíz vagy még több milliókban mérhető), romlik a tervezhetőség, romlik a termék minősége, emelkednek a termelői árak, csökken a jövedelmezőség – és még sorolhatnám…
De ebbe a körbe tartozik a sertések télen „takarmánnyal történő fűtése”, ami egy egyszerű olajégő és olcsó ventillátor beszerelésével, hogy megfelelő maradjon a hizlaló hőmérséklete, sokkal olcsóbban és gazdaságosabban megoldható lenne, kiküszöbölve a korábban említett hibákat, vagy a hőstressz elleni védekezés, melynek hatásai több évig kimutathatók a fentiek alapján és nemcsak a tejelő teheneket, hanem az árnyékoló nélküli húsmarhákat is sújtják, valamint a fiaztatóban lévő kocákat is durván megviselik a fentiekben vázolt következmények.
Az állatokra történő maximális odafigyelés a leginkább közös az iskolapadból frissen kikerült és a más szakmákból belépett gazdálkodók között.
Amitől precízióssá válik ez a megközelítés, az egyrészt az, hogy a mai internetes világban digitálisan is megszerezhető jó pár ismeret, ami az induláshoz elegendő lehet, de továbbképzéseken is részt lehet venni.
Másrészt a felhasznált megoldások és eszközök tárháza, amelyek segítik az adatok gyűjtését, azok kiértékelését és a tapasztalatok, megérzések MELLETT (nem helyett!) kiegészülnek adatalapú döntéshozatali mechanizmusokkal.
Az újonnan belépők így megkereshetik és olvashatják azok tapasztalatait, akik ezzel a friss és hasznos szemlélettel rendelkeznek, amelyeknek előbb vagy utóbb a gazdálkodás minden szintjén el kell terjedniük…
Egy ilyen gazdálkodót mutat be a Magyar Mezőgazdaság, amivel mi is új sorozatot indítunk, „ÚJ BELÉPŐK” címmel.
Nyíregyháza-szerte imádják a termékeiket: ez a Marsalkó családi gazdaság titka – Magyar Mezőgazdaság