Hajlamosak vagyunk arra, hogy részekre szedjük a körülöttünk létező világot, majd a részeket vizsgáljuk, azokra specializáljuk magunkat. Jól tükrözik ezt az oktatás, a tudományok. Ennek sajnos egyik oka, hogy a gazdaságokban a növénytermesztők és az állattenyésztők nehezen tartanak kapcsolatot, problémákba ütközik sikeres együttműködésük.
Az alábbi cikk a mezőgazdaságról, azon belül a növénytermesztésről szól, de érintve van benne következményesen az állattartás és annak változása az elmúlt két évszázad folyamán.
Annyit elárulhatok, hogy nem sikertörténet van leírva a cikkben, de az abban foglaltak mélyen érintik a hazai állattartást, annak jövőjét.
Ha ugyanis a takarmánybázis megváltozik, ahhoz az állattartásnak alkalmazkodnia kell. Állataink egészségben tartásának alapja a teljes értékű és megfelelő mennyiségű, folyamatos takarmány ellátás.
Ez kerülhet most veszélybe, amire érdemes – legalább gondolatban – felkészülni, és keresni az alternatív megoldásokat.
Ugyanis a hazai szántóföldi növénytermesztési terület több, mint felén takarmánynövény termesztés folyik!
A cikkre tagtársunk, Hidasi András hívta fel a figyelmet, köszönjük!
Ez az aszály volt a végső? Összeroppan a magyar szántóföldi termelés, ha nem lépünk