Hogy lehetne rávenni a gazdákat arra, hogy állataik egészsége, sőt optimális komfortérzete nemcsak az állatok, hanem az emberi jóllét alapja is!
Értsen ez az állati termék esetében megfelelő mennyiséget, minőséget, beltartalmat, környezetterhelés csökkenést vagy gazdasági nyereséget a termelésből. Mivel mindez EGYIDEJŰLEG, sőt EGYSZERRE valósul meg – ha állatainkat nemcsak minimálisan egészségesnek mondható, hanem optimális körülmények (tartás, takarmányozás) között tartjuk! Erre van hazai példa is, csak sajnos ezek kevéssé terjedtek el…
Az alábbi eset jól példázza, hogy utasításos rendszerben még egy hasznos megoldással szemben is leginkább ellenállást lehet kiváltani, amennyiben a gazdálkodó nem érti az intézkedés hasznát.
Mit lenne érdemes tenni ilyen helyzetben?
1) Gazdaságossági számítások alapján bemutatni a gazdáknak, hogy a megoldások bevezetése milyen haszonnal jár számukra
2) kidolgozni azt a bevezetési és tanácsadási rendszert, amivel támogatják az új megoldás bevezetését a helyi(!) gazdaságokban, azaz minden gazdaság esetében azok körülményeire és lehetőségeire bontják le a számukra megvalósítható feladatokat
3) folyamatos és speciális szaktanácsadási rendszer bevezetését, amely folyamatosan segíti a gazdákat a számítások alapján gazdaságos megoldások fenntartásában, egyúttal biztosítják azok folyamatos működését
– az első pont ismeretterjesztéssel, oktatással kapcsolatos feladatokat jelent,
– a második helyi tervezést, együtt gondolkodást és a megvalósításban való részvételt jelent,
– a harmadik pedig a megoldáshoz kapcsolódó emelt szintű és folyamatos szakmai támogatást jelent, amely kiterjed a telepi menedzsment folyamatokra is.
Mennyivel jobban hasznosulna az erre felhasznált nem kevés pénz, mint annak pályáztatás útján történő szétosztása?
És akkor következzék a negatív példa – lehet, és érdemes belőle tanulni!
