„BRÜSSZEL EGYELŐRE LEVETTE NAPIRENDJÉRŐL A KETRECES ÁLLATTARTÁS BETILTÁSÁT ÉS AZ IRREÁLIS ÁLLATJÓLÉTI ELVÁRÁSOK BEVEZETÉSÉT” – írja a Magyar Állattenyésztők Szövetségének weboldala.
Sírjunk-e vagy sem (a kérdés annyira nem nevetséges, így fogalmaztam át egy kicsit az ismert kérdést).
„Az állatjólét olyan tartási körülmények összessége, melyek lehetővé teszik az állat számára a fajra jellemző viselkedésformák gyakorlását.” – a kormány hivatalos definíciója szerint.
Csakhogy a fenti megfogalmazás szerint az állatjólét olyan szabadságot (is) feltételez az állatok számára, amelyet vad vagy hobbi állat körülmények között élveznek. Akkor viszont nem gazdasági haszonállatok és nem a mezőgazdasági termelés részei. A kompromisszum itt az „aranyketrecet” jelenti (az eredeti kifejezést Benedek István pszichiáter alkalmazta arra, hogy milyennek is kéne lennie egy elmegyógyintézetnek, lásd:
Ahogy a gyógyászatban, itt is szemléletváltásra van szükség annak érdekében, hogy tisztábban lássunk. Ahogy a gyógyászatban emberek vannak és nem betegek, a mezőgazdaságban is élő állatok vannak és nem élelmiszer-alapanyagot előállító érzéketlen lények. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy azok az emberek, akik egészségügyi intézménybe kerülnek, más ellátásban és súlyos, indokolt esetben más szabadsági fokkal is rendelkeznek, mint egészséges társaik. A mérték az érték – mondja egy jól hangzó rigmus. Itt is ez a helyzet. Semmilyen szélsőség nem hozza meg a kívánt eredményt.
Az állatjólét célja a mezőgazdaságban (szerintem) csak az lehet, hogy háziállatainkat termelésük folyamán egészségesen tartsuk, mert minden pozitív igényünknek (hadd ne soroljam el megint) ez az alapja. Enélkül nem megy…
Lehet-e túlságosan egészséges egy élőlény? Ez költői kérdés, mivel az egészségnek nincs fokozata. Valaki vagy egészséges vagy nem. A betegségnek vannak fokozatai! Lehetek kicsit, közepesen vagy nagyon beteg.
Ennek a meghatározásnak az alapján nem lehetne irreális állatjóléti intézkedésekről beszélni (amennyiben azok az egészséget és nem az állatokra jellemző mozgásformát jelentenék), mert értelmezhetetlen, szakmaiatlan. Arról viszont lehet, hogyha valaki(k) az állatjólét leple alatt olyan ésszerűtlen intézkedéseket kívánnak bevezetni, amelyek nem szolgálják háziállataink egészségét. Éppen ezért sokkal szerencsésebb lenne az állatjólét definíciójában a mozgásformákat egészségre változtatni, vagy az állatjólét helyett egészséges állapotot említeni. Javaslatom a következő lenne: „Az állatjólét olyan tartási körülmények összessége, amelyek biztosítják háziállataink egészségét, a termelés teljes ideje alatt”. Az egészséghez természetesen hozzátartozik a szenvedést okozó hatások elkerülése is. A mezőgazdaságból következően azonban az állatokat valamilyen módon zártan tartjuk. Még a legeltetett szarvasmarhák sem odamennek, ahová akarnak, hanem többnyire villanypásztorral elkerített területen vannak… Ez gondot is okoz, ha nem megfelelő időben történik a legelőváltás vagy mérgező növények vannak a területen… Az állatok helyhez kötésétől mégsem tekinthetünk el, de sokkal jobban oda kell rájuk figyelnünk, hogy a nem kívánt eseményeket megelőzzük és ne utólag kelljen „tüzet oltani, kármentést végezni”.
A következő vita tárgya persze az lesz, hogy mit tekintünk egészségnek? Egy élsportoló egészséges? Ha a várható élettartamot tekintem, akkor nyilván nem, hiszen oly mértékben túlhajtja magát, ami miatt a teste, szervezete idő előtt elhasználódik. Ugyanakkor ez mégis ide illő példa, mert háziállatainkat tekinthetjük élsportolóknak, mivel minden termelési igyekezet arra irányul, hogy a legrövidebb idő alatt a legtöbbet, a legjobb minőségben és a legolcsóbban állítsák elő. És mi vagyunk a trénerek… Úgy kell bánnunk állatainkkal, hogy képesek legyenek teljesíteni az elvárt célokat…
Jegyezte: Pajor Gábor MAPÁE tag