Nagyon talányosnak tűnnek a fenti kérdések, pedig valójában igen racionálisak és egymással szorosan összefüggenek. Miről van szó?
A mai rohanó világban sokat hallani arról, hogy a digitalizáció, a technikai fejlődés munkahelyeket szüntet meg, feleslegessé teszi az embert. Mindezt egy (lassan már itthon is meghonosodó, de egyelőre még) idegen szóval fejezik ki: diszruptív technológiák. Ezeket bomlasztó technológiáknak nevezik, mert bizonyos munkákat feleslegessé tesznek. Az Airbnb a szállodákat, az Uber a taxik diszpécser központjait. Az Airbnb rendelkezik a világon a legtöbb kiadható szálláshellyel, miközben egyetlen szállodája, szállás ingatlana sincs. Az Uber kezeli a világon a legtöbb taxit, miközben nincs diszpécser központja és taxi vállalata. Ezek azonban olyan, korábban emberi munkaerővel elvégzett feladatok, amelyeket az új technológiákkal automatizálni lehetett. Azt is mondhatjuk, hogy habár szükséges lehetett az emberi elvégzésük, valójában nem igényeltek különösebb emberi képességeket, csak nem volt jobb megoldás.
Mi a helyzet a mezőgazdasággal? Itt is kiszorítják az embert a gépek és a mesterséges intelligencia?
Azokban a munkafolyamatokban, ahol valójában nincs szükség az emberre, mert mechanikus munkák elvégzését igényli kevés kreativitással, de megbízhatóan és következetesen (pl. trágyaeltávolítás, takarmánykiosztás, vízellátás, lassan a robotfejés is), ott igen. Jól látható ez a folyamat a teljesen gépesített broiler nevelésben (bár hagy maga után kívánnivalót, de abban nem a gépek, hanem az azokat kifejlesztő ember a ludas) vagy a robotizált tehénistállókban.
Egyvalamit azonban még sokáig nem vesznek át a gépek, és ez a döntéshozatal, a menedzsment, az odafigyelés, a gazda gondossága. A mi egyesületünk törekvései közé tartozik, hogy tartsuk meg az eddigi jó gyakorlatokat, tartsuk meg és használjuk fel a tapasztalatokat, és mindezeket egészítsük ki az új technológiák nyújtotta lehetőségekkel. Tehát nem helyettük, hanem MELLETTÜK használjuk azokat.
És akkor most érthetővé válik a kisszék hasonlat. Ha döntéshozatali megoldásunk két pilléren nyugszik, amely közül az első a saját tapasztalatunk és a szomszéd tapasztalata, a másik a megérzésünk és gyakorlatunk, akkor billegni fog a kisszék. Különösen, ha van adat, de nincs elemzés és az adatok mennek pocsékba (pedig igen sokba került az előállításuk). Ha azonban kialakítjuk a kisszék harmadik lábát, a szenzorokból és más forrásokból begyűjtött adatokon alapuló adatelemzések eredményét, az így leszűrt, a napi gyakorlatban felhasználható INFORMÁCIÓT, akkor már NEM BILLEG A KISSZÉK!
Tehát a mezőgazdaságban a döntéshozatalban használható technológiákat nem a korábbiak mellett, hanem azokat KIEGÉSZÍTVE, azok mellett érdemes felhasználni, mert akkor hozzák meg a kívánt eredményt. Ne utasítsunk vissza olyan segítségeket, melyek a munkánkat, eredményességünket és állataink egészségét óvják, ráadásul meg is fizethetők.