Érdekes címmel jelent meg cikk az Agroinformban, mely szerint „Kiderült, hogy a haltenyésztés hatalmas környezeti terhekkel jár„…
A cikk annyiban nem árul el újdonságot, hogy a túlhalászás, a halak takarmány (sőt, korábbi hírek szerint talaj trágyaként történő) felhasználása óriási károkat okoz a tengerek és óceánok élővilágában, felborítva azok ökológiai egyensúlyát.
Félreértés ne essék, nem minden halászat-vadászat okozza az ökológiai egyensúly felbomlását még akkor sem, ha az, a ma már 8 milliárd ember élelmezését jelenti.
A probléma a pazarlással, a kifogott halak nem teljes mértékű feldolgozásával, sok hasznos szerves anyaguk kidobásával, nem emberi táplálékként való felhasználásával, az élettani igények feletti fogyasztás luxus kiszolgálásával és – nem utolsó sorban – a természet által megtermelt javak ingyenes felhasználásával van!
A pénz (sajnos) annyira beépült mindennapi életünkbe és foglalt el számára felesleges helyeket (pl. a pénz érték, miközben valójában csupán eszköz), hogy túl sok mindent vizsgálunk pénzben kifejezett hamis és állandóan változó (lásd csak a takarmány vagy állati nyers vagy feldolgozott termék árakat) értékén, így ami ingyen van, az sokunk számára értéktelen!
Többek között ez vezethet hibás értékítéleteinkhez – hiszen annak tulajdonítjuk az értéket, ami valójában nem rendelkezik vele (a pénz), miközben ami valóban érték, ami nélkül nem is létezhetnénk (természeti erőforrásaink) azt értéktelennek tartjuk…
A halak és tengeri élőlények takarmányként való felhasználását – és emiatti pazarlást – szerintem elsősorban két dolog okozza:
1) a halak szervezetében előforduló fehérjék, aminosavak, mikro- és makroelemek, valamint szerves és szervetlen sók élettanilag optimális aránya
2) az ipari méretekben előállított állati takarmányok még ma is silány (az élettanilag szükségestől távol álló) beltartalma, amelyeket ipari módszerekkel előállított anyagokkal képtelenség pótolni.
Miközben állati és emberi (mivel mi is biológiai lények vagyunk a mindenevők csoportjában) teljes értékű és optimális fehérje forrásként rendelkezésre állnak a rovarok is, melyek jelentőségét pár évtizede fedezték fel, ma már azonban hazánkban is elkezdik (úgy gondolom, hogy nagyon helyesen) ipari méretekben tenyészteni, amiről egy másik hír szól, hamarosan!
Addig is ajánlom figyelmükbe az Agroinform cikkét a haltenyésztésről, melynek következtetéseit a fenti gondolatokkal együtt érdemes megfontolni (klikk a képre)…
