„Precíziós baromfitartásról akkor beszélhetünk, ha az istálló mikrokörnyezeti paramétereinek gyűjtésén túl (környezet-orientált) a madarakról is egyedi és digitális adatokat gyűjtünk (állat-orientált), ezeket az adatokat adatbázisba rendezzük, adattudományi módszerek segítségével az adatok között belső mintázatokat és összefüggéseket felfedezve, azt a döntéstámogató ajánlórendszerben a gazdálkodó számára hasznos vizuális információvá alakítjuk.” – írja a hazai digitális agrárakadémia…
Ettől azért még messze vagyunk, de valóban erre haladunk. Ugyanakkor a nagyüzemi, zárt broiler tartás a precíziós állattartás zászlóshajója abban az értelemben, hogy több évtizede teljesen zárt rendszerben, automatikusan működik, szenzorok mérik az összes fontosnak tartott paramétert, beleértve a környezeti, napi súlygyarapodási értékeket, a fogyasztott takarmány és ivóvíz mennyiséget, aminek alapján visszacsatolási rendszerben automatikus vezérlést biztosít a nevelés teljes időszakában és riasztásokat generál szükség esetén. Segítségével már akkor észlelhető a probléma, amikor annak általunk látható jele még nincs, így eredményesen korrigálható. A teljes folyamatot dokumentálja, és online is megjeleníti. A nevelési folyamat minden napján látjuk, hogy az elvárt cél felé haladunk-e, milyen eredménnyel számolhatunk a végén az aktuális állapotnak megfelelően.
Azért is érdemes megtekinteni a 16 perces, szöveg nélküli filmet, mert két dologra erősen felhívja a figyelmet: az egyik, hogy minél inkább ki akarjuk használni a precíziós megoldások előnyeit, annál jobb, feszesebb, kézben tartottabb, pontosabb telepi menedzsmentre van szükség nemcsak gépek és előírások, hanem azok ellenőrzése tekintetében is. Ennek oka, hogy csak nagyon pontos és feszes technológiai fegyelem betartása és betartatása esetén éri meg a befektetés és jönnek az elvárt eredmények. Kiemelném a mechanikai tisztítás és fertőtlenítés fontosságát, ha el akarjuk kerülni, azaz meg akarjuk ELŐZNI(!!!) a problémákat. A betegségeket ugyanis nem kezelni, hanem MEGELŐZNI kell. Ha már kezelni kell egy általunk is érzékelt problémát, az már csak a kármentés és nem az eredményes gazdálkodás kategóriája.
Mindez azért, mert a broiler tartásban nagyon nagy költséggel és ahhoz képest kis nyereséggel lehet dolgozni, tehát ha valaki meg akar élni ezen a piacon, az rá van kényszerülve arra, hogy pontosan dolgozzon, mert egyébként úszik a nyereség. Szerintem ez lehet az egyik jelentős oka annak, hogy ebben az ágazatban a precíziós állattartási technológiák ilyen szinten tartanak.
Nem állítom, hogy ez az állatok számára egy ideális állapot (tudom, hogy nem az), de az látható, hogy nagyon odafigyelnek arra, hogy kerüljék a stresszt az állatoknál, és minél tökéletesebben biztosítsák azok optimális körülményeit. Tehát az állatjólét nem azt jelenti (ahogy néha hallom), hogy állatkertet tartsunk fenn, hanem azt, hogy a magas termelési eredmények érdekében „aranyketrecet” biztosítsunk az állatok számára. Ugyanis a termelés sokszorta nagyobb igényeket támaszt mind mennyiségben, mind minőségben az állatok felé, mint egy állatkerti tartás, vagy mint a vad élőhelyek. A broiler tartás valóban a legkevésbé természetes tartási módok egyike az állatok számára, és ha hajlandóak vagyunk más fehérjeforrásokat is bevonni (vagy igényeinket az optimális szintre csökkenteni) a tömeges táplálkozásunkba legalább hasonló vagy olcsóbb előállítási árral, akkor visszaszorulhat ez az ágazat.